A halál angyalai köszöntenek engem,
Arcom lőtt romlott tekintet gyorsan libben!
Meddő kezével a hajamba túr,
S szívembe felszentelt karót fúr!

Élettelen szemmel keresztülnézek rajta,
Gyilkosságát elkövetni nem ő akarta!
Felsőbb uralom haldoklik fölötte,
Gúnyos maszkú szellemek keringnek körötte!

Halott kell, hogy éljenek,
Hogy sebeikből ne vérezzenek!
Hanyag nyögéssel küszködöm ki életem,
S üvöltéssel tör ki belőlem a félelem!

Fájdalmas szelek tombolnak most világomban,
Ezen a kapun túl, nincs helyük királyoknak!
Kíntól visít a tűzben a gyermek,
Halál völgye neve ennek a helynek!

Küszködő vének támadnak a gyermekre,
Nők és újszülöttek öltöznek fegyverbe!
Az iszonytűz, vérbe fagyva csillog a tócsában,
Beteg csecsemők a csatatéren….. kómában!

Kínos a nyöszörgés, mely a torkokból fakad,
Amorf lények gyomrában ciánkapszula fakad!
Megvadult istenek törnek ki karámjukból,
S Ők tovább élnek embertelen halálunkból!