Megindult vontatottan a lelkileg megt�rt menet,
Mindenki tudta, hogy ez az �t, a hal�lba vezet!
Kit�ptem volna magam ebb�l a t�megb�l,
Undorodtam, s f�ltem minden fels�bb rend�t�l!

De nincs er�m, s hatalmam e f�ldi hatalom felett,
�gy k�nl�dva mas�rozok tov�bb, am�g csak lehet!
A sz�l felt�madt, �ri�s es�cseppek �ztatt�k arcom,
T�rdig g�zoltunk a v�res s�rban, m�g fel nem t�nt egy s�rhalom!

Az utat megcsonk�tott hull�k ezrei szeg�lyezik,
Itt m�g a t�cs�kban is gyilkos �szt�n rejtezik!
A k�d, halotti f�tyolk�nt borult a rideg, kihalt t�jra,
A k�d mi hirtelen a v�gzet�nket szem�nk el� t�rja!

Ekkor meg�rezt�k a b�zt, mely m�r ismer�s volt nek�nk,
A temetetlen rothad� hulla szaga, a pestis szag�val vegy�lt!
L�bam remegni, szemem k�nnyezni kezdett,
De �letemben m�r egybe forrt, a kezdet �s a v�gzet!

Felt�rult el�ttem j�v�m, s k�zelg� hal�lom titka,
A sors nem olyan kegyes, hogy im�imat v�gig hallgassa!
Minden l�ptem egyre t�volabb visz csal�domt�l,
S egyre k�zelebb �rtelmetlen hal�lomhoz!

Egy emberh�sra �hes t�tong� g�d�r, mit szemem l�t,
A m�lyb�l, a s�t�t hal�l fel�m, �s �rtem ki�lt!
�rtem, ki imm�r, e g�d�r sz�l�n megt�rve �llok,
�n, ki az �letemt�l, m�r semmit sem v�rok!

Felemelem fejem, b�r neh�z, mint az �lom,
H�h�raim n�zem, s �ket szinte sz�nom!
Mert emberk�nt megvetn�m alantas tett�k�rt,
S im�dkozn�k elt�kozolt, k�rhozott lelk�k�rt!

Nekem ugyan, m�r mindegy lesz az utols� �t�let,
Hogy nekik nem lesz se megbocs�t�s, se k�m�let!
Hogy �lt�k �rnyas �s szents�gtelen,
De �k m�g bel�l vannak az �leten!

Ekkor n�zem csak gyilkosom szem�t �s arc�t,
Ahogy r�m emeli fegyver�t, �s lelkem felki�lt!
Mert maradni akarok e kies l�ten, e vil�gon,
Mert szeretni akarom m�g fiam, s le�nyom!

Csattan a z�v�r, hallok hangot, siv�t�t,
Nem akarom l�tni, a nekem r�ppen� goly�t!
Csupa sikoly a test, a l�lek,
Tudatom kisz�kik: M�r nem f�lek!

Elk�sz�n�k mindent�l, elhagyom, zuhan� testem,
M�g�ttem az �let, melynek imm�r, a v�g�re �rtem!
M�r csak egyet k�rdez, lassan huny� tudatom:
V�gem�rt ki felel�s; melyik hatalom???